Dankóék Veszprém után
Tiba Anita
Jöttünk, láttunk, visszamennénk
Kacifántosan alakul Dankó
András és Kaszás Milán idei
rali szezonja. Az első
versenyen minden jó volt,
de aztán a másodikon
kiestek. Ez a szerencsés és
balszerencsés
időszak
váltja egymást azóta is.
Hiába várták a murva
versenyt,
Bükfürdőhöz
hasonlóan
pontosan
a
futam
felénél
kellett
feladniuk a harcot.
Azt sem bánnák, ha csak murva versenyekről szólna a rali, még így sem, hogy általában
nehézségekkel kell szembenézniük minden második futamon. Ez viszont cseppet sem vette
el a kedvüket attól, hogy továbbra is a céljaikért harcoljanak. A Veszprém Rally előtt
kételkedtem abban, hogy Andris és Milán ugyanúgy rajongni fog a murváért, de azóta
megtudtam, hogy nemhogy megutálták, inkább még jobban megszerették a zúzott kövekkel
teli gyorsokat.
„A rémtörténetek nem hatottak ránk. Jöttünk, láttunk, és visszamennénk. A saját bőrünkön is
megtapasztalhattuk végre, hogy mennyire nehéz pályákon is kell majd autóznunk. Eddig is
gondoltuk, hogy nem minden arany, ami fénylik, és belefutunk még egy-két nehéz
szituációba, de ami rajtunk múlik, azt megoldjuk. Most adódott egy kis technikai problémánk
a Citroen Saxoval, ugyanis a kormányösszekötő rúdfej eltört, és bent ragadtunk a hármas
gyorson. Gondolkodtunk, hogy valamilyen úton-módon jó lenne mégis csak végig zötyögni a
szervizig, de nem volt kivitelezhető. Kormányozhatatlan autóval nehéz lett volna haladni, és
több kárt nem akartunk okozni. Jó lett volna az idei utolsó murva szakaszokat sikeresen
befejezni, de ez most nem a mi versenyünk volt sajnos. Na, de hamarosan jön a következő
verseny, ahol újult erővel, és egy szuper N-es váltóval gazdagodik a kis gépünk, és
remélhetőleg a célban beszélgetünk majd újra.” – mesélt a versenyről Dankó András.
Elkeseredettségnek még csak a jelét sem láttam a srácokon, de így van ez jól. Keseregni
amúgy sincs idő, mert ami elmúlt, azon már úgy sem tudnak változtatni. Akkor meg mire
lenne jó. A jövőbe tekintenek, és arra koncentrálnak, hogy miben tudnak fejlődni, hogy a
sikerük ne minden második versenyre legyen érvényes, hanem az összes előttük állóra.
„A fehérvári versenyen sajnos nem én indultam Andrissal, ezért már nagyon izgatott voltam.
A meleg és az záporeső váltakozása kicsit próbára tett minket és az autót is, de már a
pályabejárás alkalmával is nagyon élveztük a murva adta akadályokat. Az első két gyorson
rendkívül jó időket autóztunk, és leginkább ezért gondolkodtunk el minden verzión, ami
szóba jöhetett, hogy be kell jutnunk a szervizparkba. De a szervizeseink tanácsára inkább
feladtuk. Pedig ha
ők
rábólintottak volna, akkor még rükvercben is kibotorkáltunk volna, csak
ne kelljen feladnunk. Végül mégis így történt. A murva szerelem megmaradt, de idén ennyi
volt, most már ideje átállítani a fejünkben az aszfalt verziót. Komlóra ez is meg lesz.” –
mondta Kaszás Milán.
Szöveg: Tiba Anita
Fotó: Máté Zsolt