Balszerencsések voltak Kassán
Balszerencsések voltak Kassán
Kurtos Róbert és Bagó László sok más csapathoz hasonlóan nagyon várták már az ORB Kassai
futamát. Robi lecserélte az évek óta nyúzott Opel OPC versenyautót egy Mitsubishi Evo VI-ra.
Tréningeztek, próbálgatták az „újdonsült” szerzeményt, és reménykedtek a szerencséjükben, a sok
kiesést követően. Fortuna mégis kibabrált velük, ugyanis kiállásra kényszerültek egy technikai
probléma miatt.
A veszprémi versenyen Bagó László ült Robi mellé navigálni, ennek ellenére ezt a versenyt sem tudták
befejezni. Az Opel motorja felrobbant, és nem kis bosszúságot okozott a csapat számára. Ekkor jött a
gyors elhatározás, hogy lecserélik a versenyautót, immáron egy 4WD meghajtású Mitsubishi
Lancerre. Nagy volt a váltás, de a sorozatos kudarc miatt nem volt nehéz dönteniük.
„ A versenyt megelőző napokon teszteltük az autót, és finomítottunk a beállításokon. Próbáltunk már
a tréning alatt is Lacival ráhangolódni a versenyre, ugyanis nagyon szerettünk volna végre célba érni.
A kassai pályák nagyon nehezek, de egyben élvezhetőek voltak. Az első napon semmilyen gondunk
nem volt. Majd vasárnap az 5. gyorsasági szakaszon furcsa „darálós” hangot véltünk felfedezni a váltó
felől. Ekkor már tudtuk, hogy az előző versenyekhez hasonlóan sajnos kiállásra kényszerülünk most is.
Ez azért is volt bosszantó, mert mostanában nemigen álltunk ilyen közel a dobogó bármelyik fokához.
3. helyről voltunk kénytelenek feladni a csatát” – mondta kicsit keserűen Robi.
„ Én személy szerint nagyon élvezem a Robival való versenyzést. Az biztos, hogy az Opel egy teljesen
más technika volt, úgyhogy van még mit tanulnunk, de jó úton haladunk. A Kassa Rally hibátlan lett
volna pályák tekintetében, ha nem estünk volna ki. Míg a hazai versenyeken a legtöbb gyorsasági már
jön fejből, itt azért jobban oda kellett figyelnünk. Természetesen nem vagyunk boldogok, hogy idő
előtt be kellett fejezni a versenyt, de mostmár csak a következő ORB futamra koncentrálunk.
Remélhetőleg a Budapest Rally kárpótol minket minden eddigiért” – mosolygott Laci.
Szöveg és fotó: Tiba Anita