Spici szombati napja .
Szombati kálvária
Szép szikrázó reggellel indult a nap, az időjósok nem beszéltek ilyen sötét fellegekről, felettünk most mégis beborult az ég. Az élmezőnyben szerettünk volna csatázni, de ehelyett a túlélésért küzdöttünk szombaton.
Az első gyorsaságin talán óvatosabbak voltunk, úgy éreztem, hogy jobban csúszik a kelleténél. Első kör, az elöl haladóknál ez nem újdonság. A második gyorson kezdtük növelni a tempót, a pálya 3/4-én sikerült is ezt hozni, de a vége felé a váltónk megmakacsolta magát és 5. sebességi fokozatban maradt. Először azt hittük még a gyorsról sem tudunk kijönni, ennek ellenére sikerült nehezen kitornázni magunkat.
A verseny feladásának eshetősége továbbra is súlyos bárdként lebegett felettünk. Miután kideítettük, hogy mitől ragadt 5.-ben és miért kaptunk jó másfél perc hátrányt a nyakunkba, gyors megoldást kellett eszközölnünk. A váltó-bowden volt a ludas, és újdonsült Lackó navigátorom szerelői múltja hirtelen felértékelődött. Rögzítettük, amennyire tudtuk és túléltük a 3. gyorsot és kitartottunk a szervizig.
A csapat szerelőinek gondos kezei kicserélték az alkatrészt, átvizsgálták az autót és indulhattunk a következő körre. Talán nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, hogy először nem értettük, miért most és miért velünk történik mindez. Azt nehéz ilyenkor feldolgozni, hogy hirtelen az élboly helyett a 21. helyen találjuk magunkat. Erős bennünk a küzdőszellem, velünk, bárkivel megtörténik ez egy versenyzői pályafutás alatt számtalanszor. Venni kell az akadályokat és hajtani, menni előre. Ettől is vagyunk mi versenyzők. :-) Ennek megfelelően kívántuk folytatni, nem adjuk könnyen magunkat és küzdünk keményen tovább!
Vérmérsékletünket lehűtendő, a 2. hosszú gyorson (Iszka-Csór) az átbeszélőnk rakoncátlankodott, majd egy nagy kő megütötte a felninket, melyből kitört egy darab. Éreztük az ütést az autóban. Vissza kellett vennünk a tempóból, jelen helyzetben ne kockáztassuk pár másodpercért a futamot. Ennek megfelelően megmaradtunk egy húzós, de stabil iramnál és behoztuk az esti szervízbe az autót.
A srácoknak kemény dolga volt, murváról aszfaltra építették és állították át az autót. Úgy érzem dicséret illeti a csapatot, precízen és gyorsan dolgoztak egész nap. Bár Lackó most ült mellettem először, de meglepően jól tudunk együtt dolgozni. Keveset navigált még ilyen körülmények között, de gyorsan és jól alkalmazkodik.
A nap végére 9 helyet javítva a 12. helyre sikerült feljönnünk. Sokakban felmerül a kérdés, vajon hova juthatunk el a holnapi 6 aszfaltos gyorsasági végére. Mivel technikai sport és ez a rallye, így sok lehet a “ha”. Csak a számokat nézve még 3-4 helyet javíthatunk. Hogy ez kevesebb, netán több lesz, azt a holnapi célban látjuk meg. Bízom benne, hogy minél több!
A nap lezárásaként a belvárosban autóztunk egy kellemeset. Örültünk, hogy sokan kilátogattak ide (és a többi pályára is). Jó volt, hogy itt nem ketyegett az óra, és többet adhattunk látványban és élményben nektek.............
Az első gyorsaságin talán óvatosabbak voltunk, úgy éreztem, hogy jobban csúszik a kelleténél. Első kör, az elöl haladóknál ez nem újdonság. A második gyorson kezdtük növelni a tempót, a pálya 3/4-én sikerült is ezt hozni, de a vége felé a váltónk megmakacsolta magát és 5. sebességi fokozatban maradt. Először azt hittük még a gyorsról sem tudunk kijönni, ennek ellenére sikerült nehezen kitornázni magunkat.
A verseny feladásának eshetősége továbbra is súlyos bárdként lebegett felettünk. Miután kideítettük, hogy mitől ragadt 5.-ben és miért kaptunk jó másfél perc hátrányt a nyakunkba, gyors megoldást kellett eszközölnünk. A váltó-bowden volt a ludas, és újdonsült Lackó navigátorom szerelői múltja hirtelen felértékelődött. Rögzítettük, amennyire tudtuk és túléltük a 3. gyorsot és kitartottunk a szervizig.
A csapat szerelőinek gondos kezei kicserélték az alkatrészt, átvizsgálták az autót és indulhattunk a következő körre. Talán nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, hogy először nem értettük, miért most és miért velünk történik mindez. Azt nehéz ilyenkor feldolgozni, hogy hirtelen az élboly helyett a 21. helyen találjuk magunkat. Erős bennünk a küzdőszellem, velünk, bárkivel megtörténik ez egy versenyzői pályafutás alatt számtalanszor. Venni kell az akadályokat és hajtani, menni előre. Ettől is vagyunk mi versenyzők. :-) Ennek megfelelően kívántuk folytatni, nem adjuk könnyen magunkat és küzdünk keményen tovább!
Vérmérsékletünket lehűtendő, a 2. hosszú gyorson (Iszka-Csór) az átbeszélőnk rakoncátlankodott, majd egy nagy kő megütötte a felninket, melyből kitört egy darab. Éreztük az ütést az autóban. Vissza kellett vennünk a tempóból, jelen helyzetben ne kockáztassuk pár másodpercért a futamot. Ennek megfelelően megmaradtunk egy húzós, de stabil iramnál és behoztuk az esti szervízbe az autót.
A srácoknak kemény dolga volt, murváról aszfaltra építették és állították át az autót. Úgy érzem dicséret illeti a csapatot, precízen és gyorsan dolgoztak egész nap. Bár Lackó most ült mellettem először, de meglepően jól tudunk együtt dolgozni. Keveset navigált még ilyen körülmények között, de gyorsan és jól alkalmazkodik.
A nap végére 9 helyet javítva a 12. helyre sikerült feljönnünk. Sokakban felmerül a kérdés, vajon hova juthatunk el a holnapi 6 aszfaltos gyorsasági végére. Mivel technikai sport és ez a rallye, így sok lehet a “ha”. Csak a számokat nézve még 3-4 helyet javíthatunk. Hogy ez kevesebb, netán több lesz, azt a holnapi célban látjuk meg. Bízom benne, hogy minél több!
A nap lezárásaként a belvárosban autóztunk egy kellemeset. Örültünk, hogy sokan kilátogattak ide (és a többi pályára is). Jó volt, hogy itt nem ketyegett az óra, és többet adhattunk látványban és élményben nektek.............