Tóth Attiláék Lábatlan után
Se kép, se hang Lábatlanon
Az elvárásaiknak megfeleltek, mármint az egyiknek. Ez a
célba érés volt, oly módon, hogy végig élvezzék a
lábatlani futamot. Tóth Attila és Cseke András egy-két
gyors alkalmával nem tudta, hogy hol van, de a nézők
visszajelzése alapján látványosan és gyorsan autóztak.
A verseny előtt arról volt szó, hogy az egyik álom a cél, a másik az abszolút első hely. Ebből
mit sikerült megvalósítani?
- Ebből kérlek szépen az elsőt mondhatni tökéletesen teljesítettük, de hogy milyen áron, azt jobb, ha
nem is részletezem. Na, jó elmondom így négy szem között, bánja kánya. A reggel úgy indult, mint
mindig, vagy mégsem. Tehát én este mindig összekészítem a dolgaimat, hogy ezzel reggel ne kelljen
bajlódni. Egy kupacba mindent az asztalra. Eddig minden tökéletes volt. Teljes nyugodtsággal fogtam
reggel a kis bokros csomagomat, és már el is viharzottunk a szállásról a parc farmebe. Ott aztán
keresni kezdtem az áramtalanítót a Zsigulihoz, de sehol semmi. Emlékeztem, hogy ott volt. Mondom
Bandinak, adja már ide, ha nála van, mert a nélkül nem lesz egyszerű a móka. Nála nincs, mondja.
Fénysebességgel vissza a szállásra és ott volt, ahol nem kellett volna lennie, a földön. A srácok még
este pizzáztak, és a dobozzal addig figuráztak, míg jól lefigurázták az asztalról. És ez még csak a
kezdet volt.
A nap további részén minden flottul alakult, és akkor mégis közel voltatok az abszolút első
helyhez?
– puhatolóztam nevetve.
- Abszolút minden jól ment. Úgy, ahogy a nagy könyvben meg van írva, a rali nagykönyvben. Na, az
abszolút része pont ennyi volt a versenyen, és amúgy is elmondtuk, hogy nem akarunk önteltek lenni,
úgyhogy ezt most átengedtük.
Az elmondások alapján úgy hallottam, hogy a második gyorson rossz gumit választottatok.
Teherautó gumit. Miért?
– kérdeztem viccelődve Attilától.
- Milyen gyorsan terjednek a hírek. De mindig is szerettük a magyar népmesét. Az úgy volt, hogy az
első gyorson valamiért egy szót nem hallottam abból, amit Bandi diktált. Onnantól jött a mutogatós
navigálás. Az első gyorsról, úgy ahogy letaláltam. A másodikon meg már úgy voltam vele, hogy akkor
majd megnézzük, toljuk végig. Na igen, de rosszul írtuk fel a pályát és egy lassító kimaradt. Itt szépen
„teherautó gumira váltottunk”, ami leszakította az alját, és bíztunk benne, hogy kibírja a célig. Kibírta
szerencsére, és utána már nagyon jókat autóztunk. Mi is élveztük, és a nézők is azt rebesgetik még
most is, hogy úgy érkeztünk meg mindig, ahogy várták.
Mindentől eltekintve, mi volt a benyomásotok az idei első rali túra versenyetekről?
- Úgy gondoljuk, hogy a szervezéssel vannak gondok, mint mindig. Talán itt lenne már az ideje annak,
hogy eldöntsék, hogy a túrások, vagy a sprintesek a fontosak az adott versenyen, mert nagyon úgy
néz ki, hogy a kettő együtt mindig fennakadást okoz. Azért bízunk benne, hogy a legközelebbi futamra
ez is megoldódik. Mégis csak a remény hal meg utoljára.
Köszönet a támogatásért:
Zoltán Electric Kft.; Tiszaújváros Transz Kft. Földmunkavégzés-Közúti Teherszállítás; Baromfi Trans
2008 Kft.; Lincos.eu; Komplex-D Magas és Mélyépítés; Baromfiudvar 2002 Kft.; Ferrodo 2002 Kft.
Versenyautó Fék & Kuplung Felújítás; K-Gipser Kft. General Kivitelezés Gépi Vakolás; Kelet-Atlasz
Kompresszor Kft.; HB.c.e. Mérnöki Szolgáltató, Építő és Kereskedelmi Kft.; Olvisz 98 Olajipari Vízügyi
Szolgáltató Kft.; Magyar Mélyépítő Kft.; Aquageneral.hu; Unilub Kft.; Bója Teherfuvarozás; TGK Trans
Kft. Gépjárműkereskedelem;
Szöveg: Tiba Anita
Fotó: Soltész „Pasi” László