Kis Viktória egy első és egy második hellyel nyitotta az évet

A motorversenyzők nagy része január közepén még téli szünidejét tölti, jobb
esetben csapatával tesztel valamelyik pályán, ám Kis Viktória azon kevés
kivétel közé tartozik, aki számára már most megkezdődött a 2015-ös szezon. A
H-Moto Team hölgyversenyzője a hétvégén ismét Katarban vendégeskedett, hiszen
ott rendezték meg a Losail Ázsia Bajnokság aktuális idényének negyedik
állomását. S ha már ott volt, hozta is a tőle megszokott jó teljesítményt a
fiatal motoros: a pénteki kvalifikáción megszerezte a pole pozíciót
kategóriájában, így jó esély kínálkozott rá, hogy mindkét szombati verseny
végén a pódiumon ünnepelhessen.
 
Ezt végül meg is valósította a pilóta, az első futamon ugyanis egész egyszerűen
nem akadt ellenfele, így a MotoGP-ből is ismert aszfaltcsíkra kilátogató
közönség a magyar himnuszt hallgathatta meg elsőként az idei esztendőben. A
második viadal aztán kalandosabban alakult Wicca számára: előbb egyik ellenfele
okozott neki nehéz pillanatokat, amikor majdnem kiütötte alóla a motort, majd
pedig a Yamaha váltója kezdett el rakoncátlankodni. A versenyző azonban végül
így is beért a második helyen, újabb dobogós helyezést szerezve magának és
csapatának.
 
Azt azonban még most sem lehet tudni, hogy ezzel átvette-e a vezetést
összetettben, az illetékesek ugyanis mostanáig nem döntöttek arról, hogy
osztanak-e pontokat a futamok után, mivel épp határeset, hogy megvolt-e
szabályokban meghatározott kellő számú induló a kategóriában. Wicca mindenesetre
szokás szerint kihozta a lehetőségeiből, magából és a motorból is a maximumot,
így büszkén térhet haza idei első megmérettetéséről, és készülhet a március
elején sorra kerülő utolsó fordulóra.
 
Kis Viktória
„Az első versenyen jól kaptam el a rajtot, és sikerült is jól helyezkednem.
Kategóriámban végig az élen motoroztam, összességében pedig három helyet
sikerült javítanom a rajtpozíciómhoz képest. Az időeredményeket tekintve nem
volt egyszerű hozni a legjobbat, tekintettel a pályán levő homokmennyiségre,
ami miatt a tapadás közel sem volt százszázalékos. 1000 köbcentis motorosokkal
tudtam csatázni, valamint egy supersportos „kollégával” ment a macska-egér
játék, és végül első helyen értem be, 30 másodperccel a második előtt. Ezúttal
rendes díjkiosztón vehettünk részt, négy győzelem után végre szólt a magyar
himnusz – a legszebb, ami szólhatott! A második futam rajtrácsára még
motiváltabban gurultam ki a győzelem után. A rajt megint jól sikerült, de az
első körben akkora kavalkád volt a pályán, hogy csak kapkodtam a fejem, mi
történik. Hatan hatfelé mentek. Gyanítom, többen fáradtak voltak már, hiszen
megterhelő másfél óra pihenővel a két 15 körös verseny, elkél a megfelelő
kondíció. Izgalmas verseny volt. Nem azért, mert pozícióharcban lettem volna, hanem
mert egyszer valaki majdnem kiütötte alólam a motort, amikor nekem jött. Ekkor
csúsztam vissza a második helyre, majd pár kör után a motor váltójával akadt
probléma, mivel visszaváltásnál folyton kidobta sebességből. Ez igencsak
hátráltatott, mert majdnem minden körben előjött ez a gond, és mivel a múltkor
egy ilyen miatt estem, most nem szerettem volna bukfencezni. Így jelentős
hátrányra tettem szert, amit igyekeztem legyűrni, de sajnos nem sikerült a
folyamatos váltóhiba miatt. De ilyen ez a technikai sport, nem egy mai darabok
ezek a 600-asok. Nem voltam mérges, mert a leggyorsabb köridő így is az enyém
volt a kategóriában. Úgy gondolom, ez így is szép szezonkezdés volt egy második
és egy első hellyel, plusz egy himnusszal. Egy himnusszal, ami nem csak nekem,
hanem Nektek is, minden magyarnak szólt! Köszönöm szépen mindenkinek a
szurkolást, biztatást, nagyon sokat jelentett, jelent! Márciusban következik a
folytatás!”
 
Kelemenné Szilágyi Noémi, menedzser
„Nagyon szeretném, ha a katari versenyeinkre azok is ki tudnának jönni, akik
kételkednek a futamok komolyságában, valamint az a sok-sok Wiccáért és a H-Moto
Teamért szorító szurkoló is, akik folyamatos támogatásukkal erőt adnak Wiccának
és nekem is az itteni szereplésünkhöz. Visszagondolok a legelső alkalomra,
amikor megérkeztünk a pályára, és megláttuk a jó öreg motort (szó szerint),
minden nagyon „vissza a múltba” feeling volt. Azóta már egy év eltelt, és
megtanultunk azzal a technikával és támogatással gazdálkodni, amit a katari
szövetség biztosít számunkra. Azaz ezt ők adják nekünk, itt nagy beleszólásunk
nincs, pedig sokszor jó lenne kicsit segíteni a logikus döntések
meghozatalában. Itt valahogy semmi sem sürgős, semmit nem is szabad siettetni.
De egy vendég nyilván nem szólhat bele a vendéglátó szokásaiba, szabályaiba,
Katarban meg pláne nem! A mostani hétvége eseményeit átélve ismét szembesültünk
az öreg gépezet és az őrült versenytársak által okozott hátráltató tényezőkkel,
valamint a pontozással kapcsolatos, kissé fejetlennek tűnő versenyszabályzattal.
Wiccának szólt a nemzeti himnuszunk az első futam után, ám továbbra sem tudjuk,
hogy a pontokat megkapja-e érte vagy sem. A második viadalon hiába volt övé a
legjobb köridő, egy félőrült versenytárs, miután azt hitte, szlalomversenyen
van, majdnem kiütötte Wiccát, aki rendkívül ügyesen megoldotta az incidenst és
teljes gázzal üldözőbe vette az előtte lévőket. Ekkor egy váltóprobléma akkora
hátrányt eredményezett számára, hogy a kockás zászlónál az amerikai versenyző
ért elsőként, míg a mi lányunk másodikként a célba. Nem vagyok csalódott, csak
nekem is a „mi lett volna, ha” jellegű gondolatok cikáznak a fejemben.
Gratulálok Wiccának, mert tényleg óriási esésből hozta vissza a motort és
önmagát, és minden akadályozó körülmény ellenére úgy harcolt, ahogy a győztesek
szoktak! Ma gyerekek beszélgetéséből elkaptam a számomra leglényegesebb
részletet: „Viktória Kis akarok lenni, ha nagy leszek!”. Az ilyen pillanatokért
is szeretek Wiccával együtt dolgozni!”
 
Fotók: Derek Killian
 
 

Balogh Tamás