Bánkuti: Szépen csillogó ezüst

A most megszerzett, 2014-es Super1600-as bajnoki ezüstjére például kifejezetten büszke, mert tudja, hogy milyen erős mezőnyben, milyen erős ellenfelek és versenytechnikák ellen, mennyi probléma és balszerencse árán sikerült ezt megszereznie.

Az elmúlt hétvégén, a Nyirádi Motorsport Centrumban rendezték a Magyar Nyílt Ralikrossz Bajnokság idei utolsó két fordulóját. Bánkuti Gábor mindkét versenyen kiválóan helytállt, hiszen az előfutamok összesített eredményei alapján mindkét nap döntőjének rajtját a 3. helyről várhatta, két, idén már az FIA Ralikrossz Európa-bajnoki mezőnyben is pontszerzéssel helytálló vetélytársa, Luigi és Marton Gergely mögül. Szombaton egy technikai hiba és talán egy picit túlzott óvatosság ugyan még megakadályozta a dobogós helyezés megszerzésében, de vasárnap, az év utolsó futamának végén már a pódiumon ünnepelhetett, 3. helyének köszönhetően pedig az összetettben megvédte 2. helyét a feltörekvő, trónkövetelő fiatal generáció jeles képviselőivel szemben.

Csapattársa, a SuperNational kategóriában érdekelt Zsipi Róbert mind a szombati, mind a vasárnapi versenyt az abszolút 12. helyen zárta, az első napon ez géposztályában az 5., a második nap a 6. helyre volt elég. Mindkétszer csupán csak egy hely választotta el a döntőbe jutástól, ahol még előrébb végezhetett volna. Az év végi összesítésben első teljes szezonját az abszolút 9., géposztálya 4. helyén zárta, és időeredményei láttán okkal lehet büszke idei fejlődésére.

Bánkuti Gábor (Super1600, Peugeot 206)

„Az első nap végén még elég rosszul állt a helyzet, a döntőben a második helyről félre kellett parkolnom az autót, mert azt hittem, valami komoly baj van a váltóval. Mint később kiderült, még nyüstölhettem volna a kocsit, de egy pillanat alatt kellett döntenem, és a másnapi verseny érdekében inkább a biztonságot választottam. Így legalább átnéztünk rajta mindent, és megnyugodva, hogy a váltó hibátlan, előkészítettük a másnapi sikeres szereplésünket. Vasárnap szintén a döntő 3. helyére kvalifikáltam magam, majd egy jó rajttal és helyezkedéssel ismét a 2. helyen folytathattam a versenyt. Végig a gázon álltam, nyomtam neki, ahogy csak lehetett, és úgy érzem, mindent ki is hoztam a technikából, de végül Marton a jokerezések után vissza tudott jönni elém, így a 3. helyen zártam az év utolsó versenyét. Teljesen elégedett vagyok, mert két célom volt a nyirádi hétvége előtt, és mindkettőt sikerült teljesítenem. Legalább az egyik futamon dobogóra álltam, de ami a lényeg, az összesítésben sikerült megőriznem a 2. helyemet Ujházi Ádámmal és Kovács Marcellel szemben. Sajnálom, hogy Marcellnek vasárnap technikai gondja támadt, mert különben még kiélezettebb lett volna a küzdelem az év végi ezüstért, de így is meg kellett érte dolgoznom rendesen. Örömmel találkoztam egy régi-új „ismerősömmel”, Szíjj Zsolttal, mint ellenféllel, aki 16 év után indult ismét ralikrossz versenyen. Igen jól ment, és nem egy futamon okozott komoly „problémát” nekem. Összességében rendkívül pozitívan értékelem az idén elért eredményünket, hiszen bár rengeteg probléma és balszerencse hátráltatott minket – kiégett motortér, két tönkrement motor, a cél előtt két km-rel kiesés az első helyről stb. –, de így visszatekintve, ha ezek nincsenek, a másodiknál jobb helyen idén akkor sem végezhettünk volna. Ez volt a maximum, amit elérhettünk ezzel a technikával sőt, ha reális akarok lenni, még a dobogóra kerülésemre sem lehetett mérget venni. Ezért boldog vagyok, hogy sikerült, és én személy szerint még talán büszkébb is vagyok egy picit erre a 2. helyre, mint egy-két korábbi bajnoki címemre, mert tudom, mennyi munka és lemondás van e mögött az eredmény mögött. Mennyit dolgozott és szenvedett érte a csapat. Szeretnék gratulálni Varga Viktor csapattársamnak, aki szombaton megnyerte a Magyar Kupa küzdelmeit és vasárnap is dobogóra állt. Az ő autójának a felkészítésében is szerepet vállaltam, oda is kellett fordítanom az energiámból, és nagyon büszke vagyok a mostani, illetve az egész évi teljesítményére. Nem különben Zsipi Robira is, aki versenyről versenyre biztosan fejlődik, gyorsul, s ha jövőre egy komolyabb technikába ül be, akkor biztos döntős lehet. Büszke vagyok arra, hogy a régi 306-osom őt is kiszolgálta, nem okozott csalódást. Végül, de nem utolsó sorban Vaskó Dominikra, akinek sajnos az év végi helyezése a folyamatos technikai hibák miatt nem tükrözi valós képességeit. Jövőre, ha műszaki problémáktól mentesen minden futamon végig fog menni, év végén könnyen a dobogón találhatja magát. Köszönöm a csapatnak az egész éves fáradozást, versenyzőtársaimnak a kiváló versenyeket, segítőinknek pedig, hogy a nehéz pillanatokban is kitartottak mellettünk. Köszönöm a csapat valamennyi Támogatójának, kiemelve a Duna Autó Zrt-t, illetve Ormos István vezérigazgató urat, nélkülük nem sikerülhetett volna. Köszönöm azoknak, akik tevőlegesen vagy a háttérből segítettek: Borbás Bálintnak, Burger Rolandnak, Czigány Zsoltnak, dr. Hodula Attillának, Kelemen Tibornak, Kenderes Péternek, Laczkovich Attilának, Orvos Istvánnak, Perényi Lászlónak, Sivó Gyulának, Szabó Lászlónak, Szepesi Attilának, Várnai Istvánnak, családjuknak, családomnak, és a most fel nem sorolt többieknek. Most már a hamarosan megrendezésre kerülő Díjkiosztó Gálára készülünk, utána pedig teljes erővel a következő évadra. Jövőre nem adunk senkinek sem akkora technikai előnyt, mint idén, hiszen továbbra sem mondtunk le a tízedik bajnoki címünk megszerzéséről.”

Zsipi Róbert (SuperNational, Peugeot 306)

„Összességében elégedett vagyok a hétvégi teljesítményemmel. Sajnos a döntőkbe egyik nap sem sikerült bejutnom, ami kicsit elszomorít, hiszen mindkét nap csak egy helyezés választott el ettől. De ha megnézem, hogy milyen időket mentem itt tavaly, vagy az idei tavaszi versenyen ugyanezzel az autóval, hasonló körülmények között, és milyeneket most, akkor úgy gondolom, hogy egyértelműen látszik a fejlődés, ennek örülnünk kell. Nyilvánvaló, hogy nekem is van még hová fejlődnöm, és talán egy kis technikai hátrányban is voltam a többiekkel szemben, de összességében én úgy érzem, hogy nem vallottam szégyent első teljes bajnoki szezonomban. Az abszolút 9., géposztály 4. hely az összetettben abszolút a reális helyünket tükrözi a mezőnyben, és ennél jobb év végi helyezésekben őszintén szólva nem igazán bízhattunk. Az biztos, hogy rengeteget tanultam és fejlődtem az idei évben, úgyhogy ezúton is szeretném megköszönni a csapatnak a lehetőséget. Külön köszönöm Bánkuti Gábor „atyai” jó tanácsait, Dobos Sándor és unokaöcsém, Zsipi Gábor évközi szerelői munkáját. Hogy mit hoz a jövő, az sok mindentől függ, de elsősorban nyilván az anyagiak függvénye. Az biztos, hogy én szeretném folytatni, és nagyon bízom benne, hogy jövőre is a Bánkuti MotorSport színeiben részese lehetek a Magyar Nyílt Ralikrossz Bajnokság mezőnyének.”