Új utakon

Kovács
Szabolcs

Történt részemről egy csapatváltás. Budavári Zoli helyett
Maricsek Miklóssal fogok indulni Kassán. Zolival teljesen jó baráti viszonyban
vagyunk, órákat el tudunk beszélgetni egymással, de verseny körülmények között
az autóban nem olyan a hangulat amilyet szeretnénk. Ezért, hogy a versenyzés ne
menjen a barátságunk rovására, ami a ralit illeti, inkább külön vállnak az
útjaink. Mikivel régóta ismerjük egymást, jó barátságban vagyunk, illetve
régóta dolgozunk egymással. Egy közös vacsoránál felajánlotta - miután
elmondtam, hogy kiszállok Zoli mellől -, hogy versenyezzünk együtt. Kaptunk az
alkalmon mind a ketten.

Én elsődlegesen azt tartom szem előtt, hogy jól érezzük
magunkat az autóban, hisz számunkra ez egy hobbi és azt látom, hogy Miki is
ugyan így gondolkozik a ralizásról. A legfőbb cél Kassán, hogy befejezzük a
versenyt és az elsőtől az utolsó kilométerig jól érezzük magunkat.

A kassai futam biztos nagyon nehéz lesz. Technikásak,
szűkek a pályák, komoly feladat lesz feldolgozni őket. Szlovákiában nincsenek
kigumizva a gyorsasági szakaszok, sok lesz a levágás, kihordás. Elég sokat kell
majd improvizálni, de ez a rali! Azért szeretjük, mert változóak a körülmények
és akár körről-körre teljesen másképp kell átmenni a pályán.

Ami számomra még egy plusz motivációt jelent a Kassa
Rallye-n, hogy, nagyon jó barátom, Rubóczky Attila helyét veszem át Miki mellet,
hisz ők évekig versenyeztek együtt.

Maricsek
Miklós:

Jött az ötlet egy beszélgetésnél, mi lenne, ha együtt
indulnánk Szabolccsal a Kassa Rallye-n. Megbeszéltem a dolgot Magyar Gábor barátommal,
aki a Murva Bajnokság futamain navigált nekem és arra a döntésre jutottunk,
hogy az ORB hátralévő futamait Szabolccsal teljesítem. Mint egy kisgyerek
karácsonykor, annyira boldog voltam, hogy össze tudtuk rakni közösen ezt a
három versenyt. Nagyon várom már, hogy elinduljunk tréningezni.

Most az a fontos, hogy összeszokjunk Szabival. Egy
pilóta-navigátor viszony majdnem olyan, mint egy házasság. Én nagyon várom,
volt már egy közös tesztünk és abszolút pozitív a véleményem. Jól éreztük
magunkat, remekül tudtunk együtt dolgozni, remélem a folytatás is hasonlóképpen
alakul majd.

Nekem inkább a szélesebb pályák fekszenek, ahol lehet
helyezkedni, kicsit pályaversenyzősen szoktam menni. Természetesen a kassai
pályák sem okozhatnak nagy fejtörést. Ott az a nagy kihívás, amikor keskeny
szakaszokon 140 felett, akár 200-zal is megyünk. Az ilyen részeken én óvatosabb
vagyok, mint a többiek. Tudom, hogy elég keskenyek, kihordásosak a pályák,
precízen kell menni. A lobogósabb részeken nagyon hagyatkoznom kell a navigátorra,
neki pedig biztatnia kell engem, hogy addig a bizonyos pontig nyugodtan
nyomjam. Számunkra az az elsődleges, hogy célba érjünk, teljesítsük a versenyt és
szerezzünk pár pontot, mert abból lehet építkezni

- Mamprobi Média -