Érdi Tibor: Nagyon boldog éveket töltöttem el a rallye-val

Racing.hu: Te is mentél itt anno a műjégpályán nem is akármilyen autókkal. Milyen érzések és emlékek „törnek rád” most, hogy újra itt állhatunk ezen a patinás helyen?

Érdi Tibor: Tényleg szép emlékek kötnek engem ide. Eszembe jut például, hogy 1999-ben, mentem itt egy WRC-vel, mégpedig annak kapcsán, hogy bemutassam Magyarországon a Subaru WRC-t. Egy esti, lámpafényes bemutató volt ez, ahol a Lázár testvérek hatos lovasfogata húzta be az autómat a pályára, ahol egy csodálatos, látványos és mindenki számára emlékezetes bemutatót láthatott a szép számú publikum.

Racing.hu: Ahogy körül nézünk most itt nem tudjuk nem észre venni, hogy az Érdi Rallye Team segítői a Budapest Rallye támogatói között is megtalálhatóak. Van e valami érdemetek abban, hogy itt és most verseny lehet?

Érdi Tibor: Igen ez nem titok, aki nyitott szemmel jár láthatja, hogy kik azok a szponzorok, akik minket körül vesznek a világbajnokságon és egyikük a Budapest Rallye névadó szponzora is lett. Örömmel tölt el az a dolog, hogy a támogatóinkkal egyetértésben ezt a versenyt tudjuk segíteni. Így lehetséges az is, hogy a fiam most itt bemutató köröket fut még a prológ kezdete előtt. És örülök neki, hogy ennyien kíváncsiak ránk, talán ezért készül ez az interjú is.

Racing.hu: Többek között. De nem felejtettük el azt sem, hogy a „kis Érdin” kívül van még egy jó kezű Érdi a családban, aki szintén elég sok mindent rakott már le a rallyesport asztalára. Mivel telnek manapság civilben a napjaid?

Érdi Tibor: Tizenegy éve fejeztem be az aktív rallye-s pályafutásomat, de nagyon sokan kérdezték akkor és azóta is, hogy vajon mikor fogok újra versenyezni? Szerintem a versenyzéssel eltöltött 26 évem alatt – Magyarországon és külföldön, ahová el tudtunk jutni- nagyon sok mindent kaptam ettől a sporttól, úgy érzem, hogy nagyon boldog éveket töltöttem a rallye-val. Közben felnőtt a fiam, aki egy nagyon ügyes tehetséges fiatalemberré cseperedett. A hétköznapjaim már teljesen máshogy telnek, mint amikor még a versenyzés kötötte le rengeteg időmet. Jelenleg a 15. kerületben kizárólagos jogunk van a Bosch céggel, egy Bosch car szervizre. 84 ilyen szerviz van az országban, ebből az egyik a miénk lehet. Ezzel foglalkozom, ebbe ástuk be magunkat elég rendesen és ebből igyekszünk a családnak a megélhetéshez szükséges feltételeket, az egzisztenciát megteremteni.

Racing.hu: Civilben tehát a Bosch szerviz a jelen és jövőkép, de mi újság az Érdi Team háza táján? Ott mik a tervek?

Érdi Tibor: Ha Magyarországról beszélünk, és egyáltalán a rallye-ról, a versenyzőkről, akkor azt mondom, hogy nagyon nehéz a feladatunk. Akár versenyzőről, akár rendezőről beszélünk. Nem könnyű ma előre látni a dolgokat. Szerintem mindig korai arról beszélni, hogy mi az, ami történhet. Az biztos, hogy ott voltunk két VB futamon, most itt vagyunk a Budapest Rallye-n, megmutatjuk egy kicsit itthon is magunkat. A jövőkép nehezen kezd még körvonalazódni. Természetesen szeretnénk folytatni a világbajnokságon a szereplést.

Racing.hu: Egyszer régen talán egy riportkönyvben, vagy interjúban, ami veled készült olvastam egy olyan kijelentést tőled, hogy igazából akkoriban, amikor a fiad még kicsi volt nem szeretetted volna, hogy Tibiből autóversenyző váljon. Hogy látod most ezt a kérdést? Ugye nem bánod, hogy a fiad mégis rallyeversenyző lett?

Érdi Tibor: Annak idején, a fiam elhelyezkedett és úgy döntött, hogy az autós szakmát választja. Ebben a szakmában végzett, technikusi végzettsége van, ezzel én elégedett vagyok. Tovább nem nagyon szeretett volna tanulni, bár szerette a műszaki dolgokat, de 17 éves korában úgy gondoltam, hogy ebből a fiúból még akár sakkozó is lehet, mert az autó iránt a sport iránt viszont nem érdeklődött. 17 évesen mondta, hogy ő letenné a jogosítványt, segítettem is neki ebben a tervben és ugyanebben az évben karácsonyra kapott egy kockalámpás Zsigulit. A szeretet ünnepén akkoriban az volt nálunk a szokás, hogy én egy aranygyűrűt egy arany láncot, valamit, felakasztottam valahova a karácsonyfára és megkerestettem a családdal. Tibinek azon az ünnepen nem jutott semmi a fára, mondtam, hogy gyere átmegyünk a műhelybe, neked ott lesz az ajándékod. A műhelyben elkezdte húzgálni a fiókokat és valami csodával határos módon észre sem vette, hogy ott áll a Lada. Ezt kapta ő akkor. Elkezdett vele szlalomozgatni és hozta szépen a kupákat, anélkül, hogy én akartam volna bármit is. Egyszerűen így alakult, bele kellett ebbe törődnöm. A technikai oldalon segítettem neki, de vezetni egyszer sem mondtam, hogy hogyan vezessen. Végül is jól alakultak a dolgok, örülök neki, mondhatom, hogy maradt az életformánk az autósport.

Salánki Gábor